Ötödik nap - Efézus

Elindult a nagy kaland. Mivel jóval reggeli idő előtt indultunk (fél 7-re volt az indulás tervezve), megrendeltük a reggelinket becsomagolva. Egy mikrobusz legalább negyed óra késéssel, de megérkezett értünk, és elvitt egy gyűjtő helyre bennünket. Mivel a csapatunk nem nagy létszámú (12 fő), továbbra is csak egy kis busszal fogunk tovább menni. Egyelőre várunk. ....Elindultunk. Útközben felvettük sz idegenvezetőnket, egy nagyon kedves hölgyet (Ayse). Utunk először a tengerparton vezetett, gyönyörű volt a kilátás, láttunk egy aquaductot, 

majd hegyek, dombok között haladtunk.

Egyszercsak megálltunk, és a semmi közepén ókori templom romjait találtuk,  mely Zeusz isten tiszteletére épült.  Kb. 5 percet töltöttünk itt, lehetőségét kapva a fényképezésre, a romok közelebbi vizsgálatára.
Újból elindultunk, és vezetőnk nagyon átfogó, részletes ismertetőt adott Törökországról.  Nagyon érdekes volt hallani az ismerős neveket a Bibliából (Efezus, Ararat hegye, Pergamon, Sardis, Kappadocia.....) Hihetetlen, hogy ez az ország,  ahol annyi bibliai esemény történt, mégis ilyen "pogány"....

Nemsokára újból megálltunk egy reggeliző helyen, ahol elfogyaszthattuk saját reggelinket, és megkávézhattunk. Ez a hely elég csalódás volt az eddigi tapasztalatokhoz. (Inkább nem részletezem, miért.) De maga a hely nagyon szép volt, a Bafa gülü tó mellett. Utunk továbbra is szép helyeken  vezetett, majd a következő állomásunk egy hatalmas, több emeletes ékszerüzlet volt, ahol nagyon jó minőségi, gyönyörű termékeket lehetett vásárolni, 5 éves garanciával. A garancia azt is jelenti, hogy 5 éven belül akkor is ki lehet cserélni az ékszert, ha az illető megunta és mást szeretne helyette. Az árakról nem tudok nyilatkozni, meg sem néztük, nem volt szándékunkban vásárolni.

Innen már csak 5 percre volt Efezus. Ezen a helyen már Krisztus előtti 10. században is volt emberi település, s különböző nemzetek, uralkodók kezén volt a századok során.

A legjelentősebb a római birodalom idején volt, amikor is 200.000 lakosa volt. Az ásatások 1869-ben kezdődtek el. Bejártuk a nagy területen elhelyezkedő romokat, az idegenvezető nagyon részletes útmutatást adott, amit idővel nehéz volt követni, mert általában a napon kellett állni, meg fényképezni is akartunk. 



Megható volt a gondolat, hogy előttünk már Pál apostol is járt ezeken a köveken, ott lehettünk, ahol beszélt,  ahol a csőcselék fellázadt, és istenei védelmére kelt. Láthattuk a különféle oszlopok maradványait, a Hadrian falból részleteket, márvány utat, fürdők, üzletek, lakóházak romjait.

A város teraszosan épült fel, az elől lévő üzlet teteje a felette lévő háznak volt a terasza, majd annak a teteje a felette lévő ház terasza, és így tovább.  Volt egy bizonyos szakasz, amit már rendbehoztak, extra díjért meg lehetett volna nézni hogyan is néztek ki, de sajnos erre már idő hiányában nem került sor.

A legjobban megmaradt épület a Celsus könyvtár, ami Kr.u.110-135-ben épült (tehát Pál apostol még nem láthatta). Az oszlopok két szinten helyezkednek el, és még romjaiban is csodálatos látványt nyújtanak.

Végül utoljára elértük a színházat, ami hihetetlen méretű volt.  Ha minden igaz, a rómaiak által épített legnagyobb színház, 24.000 ember  befogadására volt képes.  Állítólag Pál apostol is prédikált itt.

A rendelkezésükre állt 3 óra hamar elszaladt, mennünk kellett a buszhoz. Bár nagyon meleg volt, mégis nagyon élveztük, hogy itt lehettünk, igazán élmény volt bejárni ezt a helyet.

Eddigre már fél 4 lett, és nagyon vártuk az ebédet.  Hamarosan megérkeztünk, s az ebédre nem lehetett panaszunk. Büfé jellegű volt, és nagyon sokféle, ízletes kaja közül lehetett választani.

Ezután még végigbuszoztunk a modern, mai Efezus utcáin,  és megálltunk egy helyen ahol csodálatos kilátás volt a St János bazilikára, a Seljuk várra, egy mecsetre, és az Artemis templom egy megmaradt oszlopára.  Ezeket már csak madártávlatból volt lehetőségünk megnézni.
Ezután indult a hosszú utunk (kb 3 óra) Pamukkalebe. Az út továbbra is gyönyörű volt. Annak ellenére, hogy nyáron szinte nincs eső, és nagyon meleg van, minden nagyon üde zöld, rengeteg gyümölcsfa van, tele gyümölccsel, gabona földek, olajfaligetek, szőlő ültetvények, stb. szóval mindenféle termény található. A földek nagyon szépen meg vannak művelve. Megtudtuk, hogy a téli hónapokban rengeteg eső van, amit viztározókban gyűjtenek, ezenkívül a föld alatt is nagyon sok víz található. Elhaladtunk egy hely mellett, ami arról volt híres, hogy a föld mélyében 190 fokos víz van, ami kb. 140 fokos, amikor kitör a földből. Sok helyen gőzölög, és egy erőmű épült ide, hogy hasznosítsa ezt a termoenergiát.  Útközben még egy kávészünetre megálltunk, majd 7-8 óra környékén ahogy közeledtünk Pamukkale felé, már messziről látni lehetett a fehér domboldalt, ami hófödte tájnak nézett ki. Pamukkale, más néven Hierapolis, szintén egy ősi város,  Kr.e.197-ből. A természeti csodát a Cal Mount hegyoldalon lefolyó calcium oxidot tartalmazó víz okozza. A forró víz forrásoknak már az ősi időkben is gyógyító erőt tulajdonítottak.
Kb. 8-ra megérkeztünk a szállodához, ami elég fapados, de tökéletesen megfelel egy éjszakára. Mivel vacsora csak 9-ig volt, így először megvacsoráztunk, aztán azt kellett eldöntenünk, hogy a szálloda termál medencéjében fürdünk vagy inkább esti sétára megyünk.

Inkább az utóbbit választottuk, és elsétáltunk, hogy közelebbről is megnézzük a fehér domboldalt. Nemsokára elértünk egy kis tavat, amit körbesétáltunk és volt egy hely, ahol közelről is megnézhettük ezt a fehérséget. Magára a dombra nem mehettünk most fel (de holnap úgy is oda megyünk), de távolabbról gyönyörködtünk ebben a csodás látványban.