Kilencedik nap

Tegnap este úgy terveztük, hogy a szabadban alszunk, de olyan viharos szélt fújt, hogy inkább lemondtunk róla. Mivel fújt a szél, a kabinunkban is elviselhető volt a hőmérséklet. Aztán valamikor éjjel felébredtem, hogy a szél teljesen elállt és nagyon meleg van. Vilmost nem akartam felébreszteni, így egyedül költözködtem ki. Felnézve az égre csodálatos látványban volt részem, milliónyi csillag ragyogott felettem, még a tejútat is láttam. Mikor belefáradtam a látványba, elaludtam. Pár óra múlva újból nagy hullámokra ébredtem, és mivel a hajnal egy kicsit hűvösebb volt, visszaköltözködtem. De ha ma éjszaka is jó idő lesz, akkor mindenképpen kint szeretnénk aludni.
Kora reggel arra ébredtünk, hogy beindították a cseppet sem halknak mondható motort, és elindultunk. Mivel bármilyen jó választás is volt a szobánk, kissé mégis bejött a kipugógáz, így egy idő után inkább felkeltünk és kimentünk a fedélzetre és gyönyörködtünk a tájban. Bár túl sok mindent nem csinálunk, nem sok kalóriát égetek, mégis egyre éhesebb vagyok, és most is alig vártam már, hogy reggeli idő legyen. A reggeli szokásos volt, közben még mindig mentünk. Egyébként azt elfelejtettem mondani, hogy több étkezés után észrevettem, hogy a török hajóskapitány mosogat! Gondolom a feleségnek elég feladat ennyi emberre főzni ebédre, vacsorára, sőt még reggelire is eddig mindig volt tojásrántotta is, szóval ő újságot olvas, relaxál ebéd után, a férj pedig mosogat!

10 óra környékén megálltunk, kikötöttünk a Cleopátra szigetnél, amit lehetőségünk volt meglátogatni.

Ez egy kis sziget, amin már a Krisztus előtti 1-2. században laktak emberek, a város kőfallal volt bekerítve,

aminek látható nyomai még ma is megvannak,

és  további romok, többek között egy színház maradványa is látható.

A sziget körül sziklás a part, de van egy kis szakasz, ami homokos, de ez olyan nagy érték, hogy el van kerítve, és nem szabad rálépni, sőt még őrök is vigyáznak a területre, nehogy valaki egy kicsit is elvigyen belőle. A történet, ami e mögött húzódik, hogy Marcus Aurelius hozatatta ezt a homokot ide Egyiptomból szerelmének, Cleopatranak. Hát nekem ez közönséges homoknak tűnt.

Ettől függetlenül nagyon szép volt a sziget, először körbesétáltunk, megnéztük a romokat, sok helyen nagyon szép volt a kilátás, aztán úszkáltunk a vízben, és napozgattunk addig, amíg vissza nem kellett menni a hajóhoz.

A kötelező lábmosás után felszállhattunk a hajóra, aztán indultunk is tovább,

Gyönyörű helyen mentünk most is, az eddig látott többnyire kopár hegyeket most fákkal borított dombok, hegyek váltották fel, kis szigetek, öblök, szóval nagyon szép volt.

Ebéd előtt újból kikötöttünk, de a társaság egyre éhesebb, ahelyett, hogy a vízbe ugráltak volna, hogy fürödjenek, mint jól nevelt iskolás gyerekek, mindenki az asztalnál ült, mielőtt a kolomp megszólalt volna. Ebédre tipikus magyar kaját, tojásos lecsót kaptunk, bár nem sok embernek jutna otthon eszébe, hogy friss zöldségekből készült salátát egyen hozzá, meg volt töltött paprika is, bár nem hússal, csak rizzsel volt megtöltve.
Egészen 4 óráig ezen a helyen maradtunk, úgyhogy az ebéd utáni szieszta után még arra is volt időnk, hogy elmenjünk snorkelelni. Végre ezen a helyen láttunk halakat, kisebbeket, nagyobbakat, csíkosakat, simákat, meg sárga korallokat.
Négy órakor tovább indultunk, de alig mentünk, és újból kikötöttünk, ahol már ott maradtunk egész éjszakára. Valószínű, hogy az előző helyen nem lehetett éjszakára maradni.
A nap további része is hasonlóan telt, fürdőzés, napozás, relaxálás, és nagyon finom vacsora. Az olaszok egyre jobb hangulatban vannak (valószínű ez egyenes arányban van az elfogyasztott alkohol mennyiségével), úgyhogy nem hiszem, hogy egyhamar lesz lehetőség az alvásra.
Sajnos egy baleset is történt az éjszaka folyamán, az egyik olasz fiatalember kellő mennyiségű alkohol feltankolása után, fejjel bezuhant a rakodótér decken levő nyílásába, és komoly fejsérülést szenvedett. A kapitánynak motorcsónakkal kellett bevinnie egy közelben lévő kórházba.