Tizenharmadik nap

Reggel is nagyon fújt a szél, eléggé himbálózott a hajónk a reggelinél.

Reggeli után nem sokkal elindultunk, és amint kijutottunk a zártabb öbölből, a szél még jobban erősödött, úgyhogy egész rendes hullámok voltak.

Egy kicsit dűlöngélt az ember, ha járkált a hajón. Egy kicsit sajnáltuk, hogy már visszafelé hajózunk, de hát minden véget ér egyszer.

A következő megállónk volt az utolsó állomás, ez volt az utolsó lehetőségünk a fürdőzésre. Elég messze álltunk meg a parttól, elég nyílt területen, úgyhogy a víz nagyon hidegnek tűnt, és a hullámokban sem volt olyan kellemes úszkálni. De azért egy párszor felfrissítettük magunkat. Elfogyasztottuk az ebédünket (még jobban himbálóztunk, mint a reggelinél), még egy utolsó fürdőzésre volt lehetőség, aztán beindították a motort, hogy elinduljunk. Pár perc motorzúgás után újra csend volt, kiderült, hogy elromlott a hajónk irányító szerkezete, nem tudtunk elindulni. Rohangálás, kiabálás, kalapálás, telefonálás, próbálkozás..... egy idő után gondolkozni kezdtem milyen alternatíva lehet, ha minden próbálkozás után sem fog elindulni a hajónk. De kár volt az aggodalom, végül is sikerült olyan állapotba hozni, hogy eljutottunk vele Bodrumba, aztán ott már vártak a szerelők.

Közeledünk Bodrumhoz

Partraszállás Bodrumban

Kikötöttünk, majd partraszálltunk Bodrumban. Még a hajón fogjuk tölteni az éjszakát, de még sétáltunk egyet, majd beültünk egy helyre, ahol Vilmos nézi a meccset, én pedig egy kis időt tölthetek a neten, és pótolhatom az elmaradásaimat.