Elfogyasztottuk az utolsó reggelinket, majd fájó szívvel búcsút vettünk a hajótól. Vilmos nagyon szeretne még a jövőben visszajönni, én, bár nagyon jól éreztem magam, mégis szívesebben fedezek fel új dolgokat, mint visszajárni ugyanoda.
Mivel a gépünk csak este indult, lehetőségünk volt még egy utolsó strandolásra a megszokott helyünkön. Taxival elvittük a bőröndjeinket a korábbi szállodánkba, és otthagytuk őket a portán.
Nagyon meleg volt ma is, de a szél egész nap nagyon erős volt, így eléggé hullámzott a víz ma is. Nem nagyon szeretek hullámok közt úszni, de azért mégis legalább egyszer beúsztam a bolyákig, ami Vilmos szerint kb. 50 méterre van. Hát én ennél sokkal messzebbnek éreztem, azt hittem soha nem érek vissza a partra! Úgy látszik mára már telítődtem a napsütéssel, mihelyst megszáradt rajtam a fürdőruha, már csak az árnyékban bírtam elviselni.
Délután még elsétáltunk a kedvenc cukrászdánkba, ahol nem volt könnyű választani a sok finomság közül, de csak sikerült. Újabb magyar szót sikerült felfedeznünk a török nyelvben, a pogácsát majdnem ugyanúgy írják, mint mi, és bár nem kóstoltuk, de hasonlónak tűnik a miénkhez. Bárhol is járunk, és kiderül, hogy magyarok vagyunk, mindenütt azt érzékeljük, hogy szeretik a magyarokat. Ma a taxisofőr azt is mondta, hogy azok a törökök, akik jártak Magyarországon, mind arról számolnak be, hogy Budapesten az az érzetük, mintha otthon, leginkább Istambulban lennének, és nagyon jól érzik magukat.
Hát lejárt az időnk, háromnegyed hétre jött értünk a minibusz, hogy kivigyen a repülőtérre.A hazafelé útunk is minden gond nélkül telt, időben megérkeztünk.
Éjjel fél 3-ra már haza is értünk.
Mindent összevetve, ha sok minden már nem is hatott az újdonság erejével, mégis nagyon jól éreztük magunkat, élveztük a jó időt, a strandolást, a kikapcsolódást, a kirándulást, a hajókázást, egyszóval mindent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése