Tizedik nap

Tegnap éjjel valóban sikerült a decken aludnunk, gyönyörű idő volt, rengeteg csillag volt az égen, és több hulló csillagot is láthattunk.

A hajó újból már reggeli előtt elindult és nemsokára megérkeztünk a következő állomásra, Karacasogut-ba.
Mivel a társaság nagy része innen elment egy egész napos kirándulásra (mi nem mentünk, mert tavaly már láttuk azt a helyet), ahonnan csak este érkeznek vissza, az egész napot és éjszakát itt fogjuk tölteni.

Túl sok minden nincs a közelben, az egész faluban talán két étterem és egy közért található, így inkább elsétáltunk a kikötőből egy olyan partszakaszra, ahol volt egy stég nyugágyakkal, és ott töltöttük a délelőttöt.

Beúsztunk egy kb. 60 méterre lévő lebegő stégre, ahol relaxáltunk egy kicsit, majd visszaúsztunk. Újból és újból örömmel tölt el, hogy már szereztem annyi önbizalmat, hogy nyugodtan tudok úszkálni a mély vízben is, nem félek attól, hogy belefulladok, hanem ha elfáradok vagy a hátamra fordulok és lebegek, vagy csak taposok hogy ne süllyedjek le.
12-re visszamentünk a hajóra, és most szűk társaság körében töltöttük el az ebédet. Szerencsére már a megsérült fiatalember is visszaérkezett a kórházból, ahol össze kellett varrni a fejét. Egy kicsit még fájdalmai vannak, de reméljük mihamarabb jobban lesz.
Ebéd után 1 órakor volt egy minibusz, amivel el tudtunk jutni Marmarisba, és hogy egy kicsit nosztalgiázzunk, úgy döntöttünk, hogy elmegyünk, és ott töltjük a délutánt. Eddig is meleg volt, amerre jártunk, de ami Marmarisban fogadott, az mindenen túltett. 42 fokot mondott az időjárás jelentés, volt is annyi, vagy még több is. Egyszerűen nem lehet a napon elviselni, így elég hamar beszédültünk az első lehetséges hűs, párát biztosító kávézóba egy jeges kávéra.

Utána az óvárosi szűk utcácskákon sétálgattunk, és megnéztük a várat, ami tavaly felújítás miatt zárva volt.

Valóban szépen felújították, nagyon jó állapotban van. Jóval kisebb, mint a Bodrumban lévő, de nagyon szép volt a kilátás felülről. Végigsétáltunk a várfalon, megnéztük a négy tornyot, de túl sok időt nem tudtunk fent tölteni az iszonyatos hőség miatt.

Egy kicsit kellemesebb volt az alagsorban lévő kiállítás klímája, ahol szitén sok tengerfenékről kimentett több ezer éves tárgyakat lehetett látni. A várból kijőve hamarosan újból le kellett ülnünk hűsölni,

Vilmos ezúttal a forró török tea,

én pedig inkább a hideg alma tea mellett döntöttem. Sokáig beszélgettünk, aztán mikor erőre kaptunk, tovább sétálgattunk,

majd megkerestük azt a dombtetőn lévő éttermet, ahol tavaly is töltöttünk pár órát, a blogomat írva. Itt most is megpihentünk, és bepótoltam  az eddigi napok elmaradásait, de képek feltöltésére természetesen nincs időm, mert nemsokára indul vissza a buszunk.
.....
7 órára visszaérkeztünk a hajónkhoz, és szinte hihetetlen volt, hogy fél órás távolsággal ekkora különbség van a hőmérsékletben. Itt kellemes a hőmérséklet, nincs az a tikkasztó hőség, mint Marmarisban volt. Vacsora előtt volt még egy kis időnk egy csobbanásra, nagyon jól esett a délutáni izzadtságfürdő után.
Éjszakára az idő egész hűvösre fordult, így nem próbálkoztunk a kinti alvással. Érdekes, hogy tavaly sokkal melegebbek voltak az éjszakák, vagy  azért, mert általánosságban melegebb volt, vagy csak mi voltunk olyan területen, ahol melegebb volt.