Hatodik nap - Pamukkale

Fél 8-kor már reggeliztünk és egy óra múlva már el is hagytuk a szállást, és az első utunk egy márvány feldolgozó helyre vitt.

Ezen a helyen legfőképp az onix kőből csináltak különféle csodálatos alkotásokat, elmagyarazták melyik milyen, milyen hatása van (pl melyik fajta kőből készült pohárból ivott víznek van jó hatása a fejfájás ellen),

majd megmutatták hogy készül egy nyers, feldolgozatlan kőből egy teljesen sima, szépen formázott tojás.

Ezután az üzletbe vezettek, ahol lehetőségünk lett volna a szebbnél szebb termékeikből vásárolni. Mi inkább csak a gyönyörködést választottuk.

Ezután a Hierapolisz/Pamukkale területre mentünk, ami egyébként a világörökség része. Itt mindenki egyénileg dönthette el, mit csinál, hogyan osztja be a rendelkezésre álló időt. Lehetőségünk volt az ősi város romjait megnézni és a teraszos felépítésű, kálciumot tartalmazó gyógyvízben pancsikálni, közben gyönyörködni a bennünket körülvevő természetben.

Fürödhedtünk volna még az antik, Cleopatra gyógyfürdőben is, de ez további extra költségeket jelentett volna, meg az időbe se nagyon fért volna bele, így azt inkább kihagytuk.

A gyógyfürdő forrása

Mivel az időnk limitált volt, a teraszokkal kezdtünk, hogy arra biztosan legyen időnk.

Fürdőruhára vetkőztünk és nemsokára meg is érkeztünk a domb tetejére, ahonnan lefelé indultunk. Meleg volt a víz, és ahogy lefelé haladtunk, úgy hűlt a teraszos medencékben a víz hőmérséklete.

Ezekben a kis medencékben nem mély a viz, maximum fél méter, de lehet bennük ücsörögni, lehasalni.

Ahogy a medencékből kicsobban és lefolyik az oldalán a víz, egy idő után megkövesedett, egymásra rakodó rétegek képződnek, amik adják a gyönyörű látványt.

A medencék melletti domb fehér, megkövesedett oldala, mintha hóval lett volna borítva, és hol itt, hol ott csordogált rajtuk lefele a víz, folyamatosan alakítva a felszínt.

A medencék alján hol durvább, hol finomabb mész volt, aminek állítólag fiatalító hatása van, ha magára keni az ember. Természetesen én is kipróbáltam, majd beszámolok az eredményről.  :-)

A medencék mellett egy kis árokban nagy sebességgel folyt le a víz, ami különösen meleg volt. Lesétáltunk szinte a legalsó medencéig, majd vissza.

A kövezeten néhol nagyon könnyű sétálni, a víz simára vagy bordásra formázta a felszínt, de néhol nagyon éles vagy csúszós, úgyhogy eléggé vigyázni kellett a lépéseinkre.






Fürdőzés után még volt egy kis időnk, így egy gyors átöltözés után a színház felé vettük az irányt, de útközben megláttuk, hogy Fülöp apostol sírja is itt található, aki itt halt mártír halált, így azt is útba ejtettük.

Megtaláltuk a sírt, és itt emlékezhettünk Jézus egyik tanítványára.

Ezután a színházhoz kaptattunk fel es nagyon örültünk, hogy nem hagytuk ki. Ez jóval kisebb befogadóképességű, mint a tegnapi, de a pódium, a háta mögött lévő díszletek sokkal jobb állapotban fennmaradtak. Gyönyörű volt. Néhány gyors fénykép, gyönyörködés, aztán már indulnunk is kellett, hogy a megbeszélt időben a csoporttal találkozzunk.



Ezután a buszunkkal elmentünk egy másik helyre, ahol hasonló természeti jelenséggel találkoztunk, mint Pamukkaleben, de a víz vastartalma miatt itt rozsdabarna volt a kövezet.

Ez sokkal kisebb  területen volt, mindössze néhány kisebb medencével, de azért én rögtön beleugrottam, hogy ezt is kipróbáljam.

Itt sokkal melegebb volt a víz, aminek rögtön meg volt a magyarázata.

Itt volt a forrás is, ahol  62 fokos víz bugyogott fel, annak közelében nem nagyon lehetett lépkedni.
Laodícea mindössze 10 km-re található, és ez a környék tele van melegvíz forrásokkal. Így érthető a Jelenések könyve miért írja annak a gyülekezetnek, hogy inkább lenne hév vagy hideg, mert mindkettő értékes, de egy langyos víz nem nagyon jó semmire.

Időnk hamar lejárt, indultunk ebédelni, majd ebéd után elindultunk a hosszú útra hazafelé, illetve még megálltunk egy hatalmas bőr termékeket áruló üzletnél, ahol előszőr egy divatbemutatót tartottak számunkra,  majd jutányos áron lehetőségünk volt megvásarolni a szebbnél szebb bőrdzsekiket, kabátokat, táskákat,  stb. Az tény, hogy ilyen kiváló minőségű árukkal eddig még nem nagyon találkoztam, de azért mégsem törtük kezünket-lábunkat, hogy vásároljunk valamit. Hazafelé vezető utunk most is gyönyörű volt, hegyek közé kapaszkodott fel, csodálatos kilátást nyújtva.
Kb. fél 8 körül értünk haza. Nagyon örültünk, hogy részt vettünk ezen a kétnapos kiránduláson, sok-sok élménnyel gazdagodtunk. Ha valaki Törökországban jár, csak ajánlani tudom ennek a két helynek a meglátogatását.